Az Életrevalók ikonikus jelenetében elhangzó „Nincs kéz, nincs csoki” mondat néhány másodpercben mutatja meg, mire is van igazán szüksége annak, aki fogyatékkal él. Nem sajnálatra, nem zavart csendekre, hanem arra, hogy valóban lássák őt: embert, személyiséget, humort, vágyakat, határokat. A szeretetteljes, őszinte viccelődés felszabadít, mert...

A fogyatékosság nem csupán orvosi állapot, hanem emberi tapasztalat, amely a társadalommal való kölcsönhatásban formálódik. Sokszor nem maga a sérülés, hanem a környezet akadályai – a hozzáférhetetlen terek, a merev szabályok és az előítéletek – okozzák a legnagyobb nehézséget. Amikor a fogyatékosságról gondolkodunk, érdemes a hiány helyett az...

A férfiaknak gyakran azt tanítják, hogy az erő csendet, érzelemmentességet és önfeladást jelent. A „légy kemény”, „ne sírj”, „old meg egyedül” üzenetek generációkon át öröklődnek, így sok férfi úgy érzi, nincs tere a gyengeség, a félelem vagy a fájdalom kimondására. Ez azonban nemcsak magányhoz, hanem kiégéshez, függőségekhez, párkapcsolati...

(Zárójelbe téve rögtön a bejegyzésem elején egy hirtelen felmerülő kérdés - vajon van-e az írásnak jövője, van-e annyira egyedi egy adott szerző stílusa és képzeletvilága, hogy ne legyen reprodukálható, helyettesíthető a mesterséges intelligencia által? A kérdés már egy ideje foglalkoztat, most a blogbejegyzés létrehozásakor a szoftver azonban már...

Nem dohányoztam soha, a füst vonzása valahogy mégis mélyen bennem él. Szeretem az égő fa illatát, legyen az tábortűz, vagy égő kandalló, de leginkább a pipafüstöt; a jó minőségű, megfelelően égő pipadohány füstjét.

Ha a pohár félig üres - borzasztóan sajnálom, hogy nem ismerhettem kölyöknek.