Gondolatok a fogyatékosságról
Általánosan...
A fogyatékosság nem csupán orvosi állapot, hanem emberi tapasztalat, amely a társadalommal való kölcsönhatásban formálódik. Sokszor nem maga a sérülés, hanem a környezet akadályai – a hozzáférhetetlen terek, a merev szabályok és az előítéletek – okozzák a legnagyobb nehézséget. Amikor a fogyatékosságról gondolkodunk, érdemes a hiány helyett az erőforrásokra, a kreatív megoldásokra és azokra a képességekre figyelni, amelyek minden emberben jelen vannak.
Az elfogadás nem sajnálatot, hanem partnerséget jelent: annak felismerését, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és ez a sokféleség teszi gazdaggá a közösségeinket. A valódi esélyegyenlőség ott kezdődik, ahol a kérdés már nem az, hogy „hogyan illeszkedjen be” valaki, hanem az, hogy miként alakíthatjuk úgy a környezetet, hogy mindenki természetesen jelen lehessen benne.
A fogyatékossággal élő emberek történetei rávilágítanak arra, hogy a korlátok gyakran a gondolkodásunkban gyökereznek. Ha a „normális” fogalmát tágabban értelmezzük, könnyebben észrevesszük, mennyi mindent lehet rugalmasan, többféle módon megoldani – az oktatásban, a munkában vagy a mindennapi kapcsolatokban. A hozzáférhetőség nem extra kedvezmény, hanem alapvető jog, amely mindenkinek biztonságosabb, kényelmesebb világot teremt.
Fontos, hogy a fogyatékosságról szóló párbeszédben maguk az érintettek kapjanak hangot. Ha meghallgatjuk tapasztalataikat, nemcsak empatikusabbá válunk, hanem jobb döntéseket is hozhatunk közösségként. Így léphetünk közelebb egy olyan társadalomhoz, ahol a különbözőség nem hátrány, hanem természetes és megbecsült része az emberi létnek.
Kicsit személyesebben....
A fenti szöveget AI asszisztens generálta. Mindig rácsodálkozom, hogy egész komoly szinten van már a technika, valahogy mégis olyan hidegen, sablonosan cseng, akkor is, ha igaz. Száraz, nincs benne semmi személyes.
Pedig a téma rém aktuális - most kapaszkodj meg kedves olvasó - egy előadáson hallottam (a Blackrock DE&I vezetője tolmácsolásában jópár éve egy konferencián), hogy élete során minden ötödik!!! ember valamilyen formában találkozik a fogyatékossággal átmeneti, vagy permanens jelleggel. Az bizony jó sok ember.
Én is egy kis gyári hibával születtem, az elmúlt évtizedek alatt teljesen megszoktam, nekem ez a normális, úgyhogy sokszor fel sem tűnik. De amikor eszembe jut nem mondanám, hogy nem zavar.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az ami zavar, hiszen mindent a világon meg tudok csinálni (jó, a rúdugrást még nem próbáltam, de szerintem az is menne :) ), teljes életet élek.
Nemrég jöttem rá a titok nyitjára. A legjobban az zavar, hogy zavarnak a reakciók. Hogy nem tudom teljesen és őszintén elengedni. Ezzel van a legtöbb dolgom és dolgozom is rajta serényen, még pár évtized és meglesz.
Az zavar a reakciókban, amikor valaki meglátja, hogy egy másik ember nem teljesen ugyanúgy néz ki mint az átlag, akkor rácsodálkozik, nem tud nem odanézni, nem érti. Fura. Értetlenség, sajnálat, esetleg lesajnálás. És abban a helyzetben érzem magam, hogy magyarázkodnom kellene. Meg kellene mutatnom, hogy én is érek annyit. Én is értékes vagyok. Én is meg tudom csinálni. Hogy amim van, azért megdolgoztam.
/ De kell magyarázkodnom? Egy vadidegen embernek? /
HA akarom látod, ha nem akarom nem látod.
Sokféle ember él sokféle fogyatékkal (de rossz ez a szó), rajtam látszik (ha akarom), van aki nem tudja elrejteni, van akin meg nem is látható semmi jele.
Úgy szoktam fogalmazni, hogy máshogy vagyunk tökéletesek.
A lényeg, hogy dolgoznunk kell azon, hogy a lehető legnagyobb összhangba kerüljünk saját magunkkal. Ez mindenkire igaz, a fogyatékkal élőkre (máshogy tökéletesekre) pedig hatványozottan. Ha megvan az összhang, akkor könnyebben el lehet engedni.
Sokat írtam az erőforrásokról, felbecsülhetetlen szerepük van abban, hogy ez megvalósulhasson.
Nekem rengeteget segített az is, ahogyan társadalmi szerepvállalás keretében dolgozhattam a kollégáim érzékenyítésén korábbi és jelenlegi munkahelyemen is, erről majd egy következő bejegyzésben írok részletesebben.
Kérdés esetén állok rendelkezésedre.
A coach, akit keresel
A Te címed
Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Sed ut perspiciatis unde omnis iste natus error sit voluptatem accusantium doloremque laudantium totam rem aperiam eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo enim ipsam voluptatem.