A kezdetek - saját coaching élményem
Valahogy úgy kezdődött minden, hogy a testem jelzett, én pedig nem értettem semmit. Mi történik, miért történik... 40 felett előfordulnak meglepetések, az ember szervezete produkál furcsa dolgokat. Egyszer csak ott feküdtem a Szent Imre kórház sebészeti osztályán, vénásan kaptam az antibiotikumot és az infúziót. 10 napig tartott ez a bizonytalansággal, aggodalommal, információhiánnyal teli vendégeskedés, ahol egész végig nyitva állt a műtét lehetősége. Vastagbélgyulladás, kilukadt, de egy tályog megfogta. Ott fogytam 10 kilót, utána még 10-et. Aludni nem nagyon lehetett, az ágy arra nem-igazán volt alkalmas. Gondolkodni viszont igen. Egzisztenciális kérdéseken. A létezés könyörtelen bizonytalanságán, mondthatnám, hogy az élet értelmén, de ez így túl sablonos. Az egyik éjszaka 2 szobával errébb meghalt egy beteg. A mellettem levő szobában leírhatatlanul kiszolgáltatott állapotban volt mindkét idősebb ember. Szobatársamat, aki később jött és hamarabb távozott, végbélrákkal operálták.
Szembeköszönt a realitás, üdv a B oldalon. Ki tudja mennyi időm van hátra. Mivel, hogyan töltöm.
Fél évvel és még néhány kör antibiotikum kúrával később lehetőségem adódott részt venni a munkahelyemen egy nemzetközi coaching szervezet programjában, 6 hónapos időkeretet kaptam, hogy különböző témákban különböző szakemberek közül választhassak magamnak coachot. Az első választásom egy magyar coachra esett, néhány alkalom után azonban azt éreztem, hogy nem igazán érünk el áttörést, mintha csak körbe-körbe jártunk volna. Valahogy nem találta meg a kulcsot a problémámhoz. Az év legsűrűbb időszakában, ősszel, amikor a munkában a tervezés és a harmadik negyedév összeér arra lettem figyelmes, hogy nem keresem az alkalmat a folyamat folytatására. Mindössze egy hónapom maradt a programból, gondolkozóba estem, mi legyen, ennyit erről, vagy próbálkozzak még meg valakivel, tudva, hogy csak 1-2 alkalom férhet bele?
Szerencsére a B opciót választottam. Így találtam rá egy francia hölgyre, akiről szinte semmit nem tudtam és ez az alkalom tökéletesen be is bizonyította számomra, most már coachként, hogy a coach személye (végzettsége, családi állapota, hobbija, stb) teljesen lényegtelen, a megérzése és a kérdései annál fontosabbak. Háromnegyed órát beszélgettünk, kezdve a bemutatkozásommal és a témáimmal, merthogy kettőt vittem. Ő talán be sem mutatkozott. Kérte, hogy válasszak én, mivel szeretnék kezdeni, én pedig azt a kérdést választottam, hogy hogyan tudom a hátralevő időmet a lehető legjobban eltölteni. Jó kis kérdés. Nagyszerűen kérdezett. Lenyűgözött az egyszerűsége és az eleganciája. Nem húzta az időt, kivetítette a jövőbe, visszadobta a labdát, én pedig a beszélgetés végére tisztán láttam, hogy a hátralevő éveim milyen szakaszokra bonthatóak. Kaptam egy akciótervet - MAGAMTÓL, a francia hölgy segítségével.
Nem írom le az egészet, mert túl személyes, de meghatározó, katartikus élmény volt. Nem győztem hálálkodni a beszélgetésünk végén. Arra gondoltam, ha ekkora élmény volt ez az egyetlen beszélgetés nekem ügyfélként, mekkora élmény lehet rendszeresen hozzásegíteni másokat ehhez. Ez a gondolat indított el a coach-csá válás útján.
Volt mégegy alkalmam ezzel a hölggyel, ahol a karrier témát vettük górcső alá. Kevésbé volt katartikus, de rendkívül pragmatikus és hasznos volt az a beszélgetésünk is, pár hónap elteltével meg is lett az eredménye egy sikeres pozícióváltás formájában.